A Mount Everestet megmászó Tine Mena elmeséli, hogyan segített neki a Sudarshan Kriya, amikor alig kapott levegőt
Nem csak a Mount Everestet mászta meg, de meghódította az élet csúcsát is. Tine Menának, aki szegény földműves családban született az indiai Arunachal Pradesh tartomány egyik eldugott falvában, az életben sok emelkedőn kellett felkapaszkodnia, mielőtt megmászta a híres hegycsúcsot a Himalájában. Az indiai-kínai határ közelében fekvő Eshali faluból származó 25 éves fiatal 2001. május 9-én ért fel a csúcsra, az első észak-indiai nőként, akinek ez sikerült.
Minden ellene volt, csak a megtörhetetlen akaratereje maradt. A tomboló szélvihar elsodorta a sátrát 7200 méteres magasságban, ezért egy másik expedíció táborában kellett menedéket kérnie. Elcsigázott volt. A csúcstámadás napját fél csomag instant tésztán kellett túlélnie. A mobiltelefonja lemerült, ezért már három napja nem tudott kapcsolatba lépni az alaptáborral.
Mégsem rettentette el semmi. Csak a Mount Everestért élt, csak a hegycsúcsról álmodott egészen addig, amíg azon az emlékezetes napon délelőtt 11 órakor a bátorsága győzedelmeskedett. “A legfontosabb és leghatásosabb fegyvernek az a képességem bizonyult, hogy mindent el tudok fogadni, ami jön, és nyugodt tudok maradni embert próbáló körülmények között is.” – árulja el.
“Ebben a tekintetben nagyon sokat segített nekem az Élet Művészete tanfolyam, amelyet Itanagarban végeztem el, közvetlenül a Mount Everestre indulásom előtt. A helyi Élet Művészete szervezet hívott meg a kurzusra. Nagy hasznomra vált, amit tanultam. A légzéstechnikák, különösen a Sudarshan Kriya, rengeteget segített, amikor levegőért kapkodtam. A meditáció pedig egyszerre lazított el, és töltött fel energiával.” – teszi hozzá.
A sikere titkának a gyakorlatoknak köszönhető tiszta gondolkodást tartja. “Kiélezett helyzetekben a helyes döntéseket tudtam meghozni annak a meditatív elmeállapotnak köszönhetően, amelybe kerültem. Életem legnehezebb döntése volt, amikor elhatároztam, hogy a kockázatos időjárási viszonyok ellenére tovább mászom. A többi hegymászó azt mondta, hogy nem csak a saját életemmel játszom, de kísérő Sherpámat is meg fogom ölni. Én magam készen álltam a halálra, de hirtelen azon kezdtem el örlődni, hogy mi fog történni a Sherpa családjával, ha a legrosszabb félelmek beigazolódnak.” – meséli.
Ez volt az egyetlen lehetősége, hogy megvalósítsa álmát. Ugyanakkor a Sherpa testi épsége forgot kockán. “Meditáltam egy darabig, aztán letisztult elmével úgy döntöttem, hogy folytatom az utat felfelé.” – teszi hozzá.
Az Élet Művészete tanfolyam azt az érzést is elültette benne, hogy vigyáznak rá. “A hit segítségével a nehéz hegymászást is vidáman éltem meg. Mint egy kirándulást.” – teszi hozzá. Mentora, Dr Romeo Meetei, aki elkisérte Tine-t az alaptáborig, egyetért. “Mindössze hat nap alatt elértük az alaptábort, pedig általában tíz napig tart a mászóknak! Olyannyira a kísérőcsapat előtt haladtunk, hogy időnként háttértámogatás nélkül maradtunk” – nevet.
Dr Meetei is megosztja a tapasztalatait, hogyan segített a Sudarshan Kriya megőrizni a nyugalmát a nehéz helyzetekben. „Az Élet Művészete módszerei valóban segítettek abban, hogy ne pánikoljak be, amikor elvesztettük a kapcsolatot Menával, és három napig eltűntnek nyilvánították. Mindenki más az alaptáborban beletörődötten várta a rossz híreket, én viszont képes voltam megőrizni a nyugalmamat.” – emlékszik vissza. “A légzéstechnika energiát is adott nekünk. Rengeteget számított, hogy Mena és én egyetlen nap sem hagytuk ki a légzőgyakorlatok elvégzését. Nagy magasságokban igazán nehéz volt az előírt légzésritmust követni, de megtettük a tőlünk telhetőt.” – teszi hozzá.
Nem csoda, hogy még hét hónappal a csúcshódítás után is esküsznek a Sudarshan Kriyára, és rendszeresen elvégzik a gyakorlatsort. Ez a beszélgetés is az Élet Művészete egyik rendszeres heti foglalkozásán készült velük.
