Mamta Kailkhura esszéje
India tűrőképességét ismét próbára tette a 2011. július 13-án Mumbaiban végrehajtott robbantás-sorozat. A lakosság megint a félelem, az elkeseredettség és a düh hálójában vergődik. Az ország, a kormányzattól kezdve az utca emberéig, zavartan és tehetetlenül áll a terrortámadások előtt. Tragikus módon a nemzet haragjából fakadó energia nem tudott előremutató módon kibontakozni, hanem végül az egymásra mutogatás ördögi körében fulladt ki. Mindig van, akit okolni lehet a történtekért: a kormánytól kezdve a hírszerzésig, a médiától az értelmiségiekig, a támadóktól az áldozatokig.
Az egyén ráruházta az államra és a kormányzatra a nemzet és az állampolgárok biztonsága iránti felelősséget, és így akaratlanul is tehetetlen szemlélőjévé vált az elkerülhetetlen rendszerességgel ismétlődő terrortámadásoknak.
Ki fogja megmutatni nekünk az utat? Minden elveszett? Egyáltalán nem. Ez az ország hatalmas ellenálló képességgel rendelkezik, amely a spiritualitás gyökereiből táplálkozik. Ez az erő az, amit Gurudev Sri Sri Ravi Shankar és az Élet Művészete a világ minden táján igyekszik kiaknázni, amióta a szervezett terrorizmus 9/11 végzetes napján felütötte ocsmány fejét.
A terrorizmus elleni küzdelem
„Minden nagyobb katasztrófa után a világon mindenütt segélyakciókat szervezünk, és segítünk a túlélőknek a testi és a lelki megpróbáltatásokat feldolgozni. De amit teszünk, az még nem elegendő hosszú távon. Még több emberre van szükség, akik készen állnak a bevetésre ilyen esetekben.” — mondja Sangeeta Gujarati, az Emberi Értékek Nemzetközi Szervezetének önkéntese. Gurudev alapította ezt a humanitárius szervezet, amely világszerte elismert gyorssegélyezési tevékenységének és rehabilitációs munkájának köszönhetően. „Ezért Gurudev a gyorssegélyezés mellett arra is összpontosít, hogy széles néprétegeket világítson fel a terrorizmus gyökereiről, és eszközöket adjon az emberek kezébe, hogy saját kezdeményezésből cselekedjenek egyénileg és közösségi szinten is” – teszi hozzá Mala, aki részt vett a 2008-as mumbai terrortámadás utáni segélyakcióban.
Az Élet Művészete már 30 éve a stresszmentes elme és az erőszak nélküli társadalom megvalósításáért munkálkodik, önfejlesztő tanfolyamok, nemzetközi multi-kulturális rendezvények és konferenciák révén. Nemrégiben, a 2011 júliusában Berlinben megrendezett Kulturák Világfesztiválja több mint száz nemzet képviselőit hozta össze minden kultúrából és vallásból. Amikor a szervezet 2006-ban fennállásának 25 éves évfordulóját ünnepelte, 150 országból érkeztek vendégek — köztük a világ összes vallásának vezetői —, akik úgy ünnepeltek együtt, mint egy nagy nemzetközi család tagjai.
„Csak az vethet véget a fundamentalista eszmék által gerjesztett terrorizmusnak, ha megértjük, hogy legbelül minden ember ugyanaz, mindenki az egész része.” — véli Radhika Prabhu az USA-ból, aki 9/11 után traumaenyhítő tanfolyamokat tartott New Yorkban. Gurudev egyik legfontosabb tanítása, hogy az egyén vállaljon felelősséget a közösség javáért. Már jóval azelőtt, hogy a terrorizmus felütötte fejét világszerte, Gurudev arra készítette fel az embereket, hogy maguktól vállaljanak felelősséget társadalmukért, ne pedig várják, hogy valaki felruházza őket ezzel a felelősséggel.
A düh átalakítása javító szándékú tettekké
A társadalmi felelősségvállalás iránti lelkesedés készteti az Élet Művészete önkénteseket arra, hogy akcióba lendüljenek bárhol a világon minden nagyobb katasztófa után, terrortámadásokat is beleértve, történjenek azok Indiában vagy külföldön. Ezek a beavatkozások — mint például az azonnali anyagi segítségnyújtás és a hosszútávú rehabilitáció — nemcsak abban segítenek az embereknek, hogy legyőzzék a fájdalmat és a lelki megrázkódtatásokat , hanem megerősítik eltökéltségüket, hogy ellenálljanak a terrorizmusnak és egyéb rákfenéknek, mint például a korrupció.
A társadalmi átalakulást célzó mozgalom egyik legfontosabb célkitűzése, hogy katasztrófák bekövetkezése után az emberek reakcióját ne a harag vezérelje. Az Élet Művészete arra összpontosít, hogy a felszabaduló energiákat a társadalom jobbítása felé terelje ahelyett, hogy ez az energia erőszakos és a közösséget megosztó válaszreakciókban fejeződjön ki.
A spiritualitás már számos terroristának és elítéltnek segített abban, hogy feladja az erőszak eszközeit, és megújítsa az életét. A légző- és jógagyakorlatok hatásosnak bizonyultak a negatív érzelmek és a düh levezetésében.
Gurudev folyamatosan járja a világot, hogy párbeszédeket kezdeményezzen egymással szembenálló felek között. Például egy asztalhoz ültet imámokat és rabbikat, hogy megkeressék a közös vonásokat a muzulmán és a zsidó vallásokban, vagy éppen rivalizáló közösségeket egyesít konfliktusok fellángolása után. Azon fáradozik, hogy megmutassa: elsősorban mindannyian emberi lények vagyunk, és ez a közös fonál összeköt minket.
A Világcsalád létrehozása
Mivel India gyakran válik terrortámadások áldozatává, sürgősen szükség van arra, hogy az ország lakosait felkészítsék egy összehangolt és tartós kampányra a terror erőivel szemben. Míg a kormányzatnak a nemzetbiztonsági intézkedéseken kell javítania, addig a terrorizmusellenes kampánynak összhangban kell lennie az erőszakmentesség indiai eszméjével.
Hogy India földjéből kigyomláljuk a terrorfenyegetés gyökereit, elsősorban arra van szükség, hogy összefogjunk, és elhatározzuk, hogy együtt munkálkodva megvédjük hazánkat. Ahogy Gurudev mondja, ehhez olyan társadalmi vezetőkre van szükség, akik satyadarshi (igazak), samdarshi (összeszedettek) és doordarshi (hosszú távon gondolkoznak).
Gurudev meggyőződése, hogy a terrorizmus gyógyírja hosszú távon a több vallást felölelő oktatás. Ha a diákok csak egy kicsit is minden vallás hagyományaival és bölcsességeivel megismerkednek, ez sokat segít majd a fundamentalista terrorizmus megfékezésében. Az ilyen oktatás szélesebb spirituális látásmódot ad a fiataloknak, akik ezáltal felülemelkednek azon a szűklátókörű, megosztó perspektíván, amelyet a vallási fanatikusok terjesztenek és használnak ki.
Mondanom sem kell, egyetlen csoport vagy közösség erőfeszítései önmagában nem elegendőek a terror megállítására. A kormányzat egymaga nem lesz képes megszabadítani Indiát a terrortól, hacsak az ország népe fel nem ébred, és aktív részese nem lesz ennek a folyamatnak. Minden félnek közös felelőssége, hogy harcoljon a terrorizmust tápláló látásmód ellen. Az államnak, a médiának, a rendőrségnek, a politikai pártoknak, az állampolgári csoportoknak - mindnek van ebben szerepe.
E közös erőfeszítés kiindulópontjaként be kell vezetnünk egy új mintát, amely a békén és az összhangon alapul, és az egység érzésében gyökerezik. Elődeink ezt a dédelgetett eszmét Vasudhaiva Kutumbakam-nak, azaz Világcsaládnak hívták. Egy modern guru most arra törekszik, hogy az ideálból valóság legyen, hogy véget vessen a gyűlöletnek, és az egész világot egy nagy családban egyesítse.
